Pethő István: – Nagyon elszántan készültünk erre a versenyre, hiszen a teszten és a shakedown-on együttvéve mintegy 100 kilométert tettünk meg bemelegítésképp az autóval. Ennek én úgy gondolom, hogy meg is lett az eredménye, mert Balogh János közreműködésével ragyogóan sikerült beállítanunk a futóművet, és már a shakedown-on is olyan időt tudtunk futni az autóval, amiből láttuk, hogy ebből egy jó eredmény sülhet majd ki a versenyen, úgyhogy innentől kezdve minden csak rajtunk múlik.

– Szerencsére aztán a versenyen is jöttek az eredmények, és Matics Miskával és Ranga Lacival vívtunk végig nagyokat a bajnoki pozíciókért. Elképesztően szoros volt a csata hármunk között, amit jól mutat, hogy az első nap végén Ranga Laci kilenc tizedmásodperccel állt előttünk az összetettben, míg Matics Miska ugyanennyivel mögöttünk, pedig ekkor már nem egy kilométer volt a hátunk mögött.

– Ezt követően, a vasárnapi első gyorson sajnos megforogtam egyszer, ami miatt egy jó 10-15 másodpercet benne hagytunk abban a szakaszban, így néhányan elénk kerültek az összetettben. A folytatásban viszont nyomtuk tovább, ahogy bírtuk, és végig ment tovább az adok-kapok a mezőnyben, amit én nagyon élveztem. Végül az utolsó gyorson dőlt el minden, amin Matics Miska kapott egy lassú defektet, így őt a verseny végére visszaelőztük.

– Ranga Lacihoz is nagyon közel kerültünk a végén, de ő két másodpercet meg tudott őrizni az előnyéből, így végül az abszolút 6. helyen zártuk a versenyt a magyar bajnoki értékelésben, míg a kategóriánkban a 2. helyen végeztünk. Emellett persze érdekes volt figyelni az IRC-s nagymenők teljesítményét is, és összehasonlítani az ő idejüket a miénkkel, noha az élmezőnnyel nyilván nem volt esélyünk felvenni a versenyt.

– Ezzel együtt nagyon örültünk neki, hogy a 16. helyen tudtunk végezni az IRC mezőnyében, miközben a korábbi kétszeres N-csoportos világbajnok Toshihiro Arai például csak 18. lett. Felvillanyozott minket, hogy egy ilyen nagy nevet sikerült magunk mögé gyűrnünk, és nagyon örülünk ennek az eredménynek. Porfogót is vittünk haza, és a másfélszeres szorzónak köszönhetően jó néhány bajnoki ponttal is gazdagodtunk, úgyhogy minden szempontból nagyon sikeres és pozitív hétvégét zártunk.

– Nagyon szépen köszönjük Balogh Jánosnak a segítséget az autó beállításánál, a partnereinknek pedig, hogy lehetővé tették számunkra ezt az eredményes szereplést. Rubó is remek munkát végzett a jobb egyben, úgyhogy tényleg igazi csapatmunka eredménye ez a mostani siker. Maga a verseny is nagyszerű volt, és mi végig nagyon jól éreztük magunkat az autóban. Reméljük, jövőre is részt vehetünk majd egy hasonlóan színvonalas IRC-futamon nálunk, Magyarországon.

Rubóczky Attila: – Nagyon tetszett a verseny. Az IRC-ben és a magyar értékelésben is a 2. helyen végeztünk a kategóriánkban, ami szerintem egy nagyon szép eredmény, és őszintén szólva én igazából nem is számítottam hasonlóra. A futam előtt azt mondtam, hogy ha az abszolút értékelésben beférnénk az első húszba, azzal már mindenképpen elégedettek lehetnénk, ehhez képest a 16. helyen zártunk, úgyhogy nem lehet okunk a panaszra.

– Kemény verseny volt, de élveztük az első perctől az utolsóig. Matics Misivel voltunk végig nagy csatában, és a végén egy hajszálon múlott, hogy sikerült őt megelőznünk. Nagyon jó volt az is, hogy olyan ellenfelek ellen küzdhettünk, akik állandó tagjai az IRC-nek, mint például a szimpatikus japán Arai, akit – ha kevéssel is, de – sikerült legyőznünk a végén. Jó mérce volt ez számunkra arra, hogy lemérjük, körülbelül hová tartoznánk ebben az erős nemzetközi mezőnyben.

– Egyetlen negatívum van, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül a verseny kapcsán. A céldobogó – és itt most természetesen nem a fizikai kivitelezésre, hanem az ott történtekre gondolok – szerintem egész egyszerűen méltatlan volt a verseny rangjához. Nem panaszkodni akarok, de mi például az IRC és az OB kategória 2. helyéért összesen kaptunk egy kupát közösen Tyutyuval, holott szerintem nem akármilyen eredményt sikerült elérnünk ezen a hétvégén.

– Az ember tényleg mosolyogva állt fel a dobogóra, és sírva jött le róla. Ezt leszámítva viszont minden nagyon jó volt, és kétségkívül pályafutásunk legrangosabb versenyén vettünk részt, amin úgy érzem, egyáltalán nem is vallottunk szégyent.